A toalettpapír gurigája elsőrangú edény, a mélysége ideális, és kiültetéskor könnyen kitolható belőle a palánta gyökerestül, földestül. Mivel így az edény alul nyitott lesz, mindenképp valamilyen alacsony, peremes tálcára pakoljuk a gurigákat, hogy a felesleges víz távozásakor ne keletkezzenek tócsák mindenhol
A tojástálcát és a tojást egy kalap alá lehet venni, hiszen általában együtt szerezzük be őket. A papírból készült , tálca kiváló szaporító, minden háztartásban akad belőle, a kétsoros változatok pedig bármilyen ablakpárkányon elférnek. Maga a tojás is alkalmas a célra, ám inkább látványos, mint praktikus keltetőedény.
A félliteres (manapság már inkább háromdecis) tejfölöspohár legfőbb előnye, hogy gyárilag rendelkezik átlátszó fedővel. A csírázásig fedést (meleget) igénylő magoknak így szuper hely, ha pedig már kibújtak a magoncok, a fedelet egyszerűen leszedhetjük. Mivel általában legalább öt centi mélységű ültetőközeg kell a palántáknak, a tejfölöspohárban marad alul annyi hely, hogy kétujjnyi aprókavicsot szórjunk bele, így a felesleges víz nem a gyökereknél fog állni.
Az üdítőitalok dobozai is hasznosíthatóak, a víz nem fogja szétmállasztani őket, a levágott fedélrészrből pedig az ültetvényt azonosító cimketartó is készíthető. Mivel ezek a dobozok vízmentesen zárnak, ebben az esetben is hasznos az alsó felükre pár lyukat ütni.
Ez a növénynevelede az előző dizájnosabb változata. Alapvetően ugyanabból a a tejes-, vagy üdítősdobozból készül, de ez esetben állítva, és valamilyen anyaggal (csíkokra vágott vászon, vagy géz, például a lejárt elsősegélydobozból) burkolva. Amennyiben a növények kibújása után aprókaviccsal, vagy mohával mulcsoljuk a föld felszínét, a kiszáradástól is megóvjuk lakóját. Ebben akár a betakarításig is maradhat a fűszernövény, vagy az egyéb kis helyigényű zöldség.
Konzervdoboz is akad minden konyhában, ha pedig kiürült, növényneveldévé válhat. Ez is magas, tehát itt is lehet kavicságyat tenni az aljára, de egy szöggel át is üthető alul, ha ez szükséges. Rusztikusabb lesz a látvány, ha a képen látható módon cimkézzük fel.
A joghurtok, pudingok kis edényei is alkalmasak, előnyük, hogy a megfelelő formába pakolhatjuk őket, igazodva például az ablakpárkány hosszához, szélességéhez. A fagyispálcák (vagy akár a munkahelyi kávéautomata keverőpálcikái) pedig azonosíthatják az edények lakóit. A kis térfogat miatt itt se feledkezzünk el a víz elfolyásának biztosításáról.
Télen biztosan mindenki vásárol időnként narancsot, grapefruitot, ha pedig a gyümölcsöt nem a hagyományos módon pucoljuk meg, hanem félbevágjuk, akkor máris két ültetőedényünk van narancsonként. A héjból kiültetéskor egyszerű lesz kiborítani a növényt gyökérrel együtt épségben, a kiürült narancsdarabok pedig rögtön mehetnek majd a komposztba.
Egészen minimalista ötlet az újságpapírból kreált edény. A legegyszerűbb, ha fogunk egy sörös, vagy borospalackot, az újságot körécsavarjuk, majd az alján behajtjuk, és egy csík ragasztószalaggal rögzítjük. Az üvegről lehúzva már kész is a papíredény, amit mivel nem túl stabil, érdemes egyenként, vagy csoportosan összekötni. Az öntözéssel óvatosan kell bánni, mert ha a papír szétázik, oda az edény. Kiültetéskor csak szét kell tépni a borítást.
Az ültetőzsák kicsit kilóg a sorból, mert szaküzletben kell beszerezni, és ablakpárkányra sem igen rakható, nagy előnye viszont, hogy kerttel nem rendelkező balkonkertészek a palánták megerősödése után átültetés nélkül az egészet kivihetik az erkélyre. Itt is van olcsóbb alternatíva, ha például egy elfektetett zsák termőföldbe lyukakat ütünk, és oda vetjük a magokat. A magoncok kibújása után így a növények szintén nem szorulnak átültetése, és a zsák egyben kivihető a balkonra.
Szöveg forrása : http://kertesz.blog.hu/2014/02/01/palantazas_kreativan
